Idegen nyelv és coaching®

Az idegennyelvi megszólalási gátlás helyzettől függő lenne?

2015. november 05. - tóth edina

Tanácsadásaimon visszatérő kérdés, miért könnyebb az idegen nyelven történő kommunikáció külföldi barátainkkal, mint munkahelyi környezetben, pedig ugyanarról az emberről és tudásról van szó?

A kérdés komplex, csak néhány gondolatot emelek ki.

Számomra nem nyújt e tekintetben elégséges választ kizárólag a személyiségstruktúra, a családi és iskolai nevelés, a fejlődés,- és általánoslélektani nézőpont vizsgálata, noha mindezek feltételezhetően együttesen járulnak hozzá az idegennyelvi gátlások kialakulásához. 

Mi a különbség a két helyzet között?

Az egyik informális, kötetlen beszélgetés a barátainkkal, akik elfogadnak és szeretnek bennünket. Nincs hatással nagy mértékben a személyiségünk és képességeink megítélésére, hogy elvétünk-e egy nyelvtani szerkezetet, hogy milyen szókincset használunk. 

A másik egy formális szituáció, ahol nyelvtudásunk minősége nagyban befolyásolhatja mind szakmai teljesítményünk, mind képességeink és személyiségünk megítélését.

Általában szeretjük önmagunkat mások felé a legelőnyösebb oldalunkról bemutatni. A számunkra meghatározónak vélt szituációkban különösen fontossá válik, hogy jó benyomást tegyünk.

Azonban amikor idegen nyelven beszélünk, akkor lehetőségeink verbálisan jóval szűkebbek önmagunk reprezentálására, azaz korlátozott nyelvi kódokat (szókincset és nyelvtani szerkezeteket) használunk az anyanyelvhez képest. Még abban az esetben is, ha az idegen nyelven felsőfokon beszélünk. Viszont szinte minden ember tudatában van annak, hogy az adott helyzetben milyen nyelvi elemet és kifejezést kellene használni ahhoz, hogy az odaillő és elfogadható legyen. (Fishman, 1971 ill. Gumperz és Hymes 1972)

Hasonló érzés lehet, mint amikor kicsi gyerekként még nem voltunk képesek pontosan kifejezni magunkat és nem értették meg a szüleink, mit is szeretnénk mondani. Sok gyerek dühvel válaszol ilyenkor, felnőttként is rosszul érint bennünket, ha gondolatainkat nem tudjuk kellő választékossággal kifejezni.

Másrészt, a nyelvnek a csoportidentitás létrehozásában kiemelkedő szerepe van. Például a szakzsargon ismerete és alkalmazása jól jelzi, ki és hová tartozik, egyfajta rangot is jelent.  A sajátos nyelvi kódok ismerete a csoporton belüliség érzését nyújtja, és előfeltétele is egyben a sikeres társas interakcióknak. (Friendly és Glucksberg, 1970) A valahová tartozás érzése az ember számára lényegi motívum.

Vajon az idegen nyelv ismerete is egyfajta csoportidentitást formáló eszköz lehet? 

Vajon, ha nem beszéljük az adott idegen nyelvet "tökéletesen", akkor az a közösség, ahová tartozni szeretnénk tényleg nem fogad be? Vagy ez csak szubjektív észlelés?

Noha tudjuk, hogy az idegen nyelven történő kommunikációnak is igazából egyetlen célja van: azt, amit mondani szeretnénk a másik ember megértse és tudjon rá reagálni. A Világbank nemzetközi konferenciáin például észrevehető e tekintetben egy tendencia. Mivel a jelenlévők a világ összes tájáról érkeznek, és az angol nyelvtudásuk nem egyforma szintű, ezért igyekeznek az előadók és a kerekasztal beszélgetésekben résztvevők a lehető legegyszerűbb angolsággal beszélni, hogy egymás megértését megkönnyítsék. A nyelv ebben az esetben csupán eszköz.

Kérdések sora merül fel bennem még, azonban abban egészen biztos vagyok, hogy a szituáció jellege a fentiekkel összefüggésben, nagyban befolyásolja, milyen mértékű félelmet élhet át valaki az idegen nyelven való megszólaláskor. 

 

Felhasznált irodalom:

Forgács József, A társas érintkezés pszichológiája

Susan T. Fiske, Társas alapmotívumok

Friedmann Schulz von Thun, A kommunikáció zavarai és feloldásuk

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

 

 

 

 

 

Interjú Fürész-Mayernik Melindával, aki a korai angol oktatás magyarországi meghonosítására tette fel az életét

Mesélj egy kicsit magadról! Mivel foglalkozol?

Fürész-Mayernik Melinda vagyok, baba- és gyermekangol oktató, tanácsadó, matematika-angol szakos tanító, anya és feleség. A diplomám megszerzése után azonnal tanítani kezdtem abban az általános iskolában, ahol én is tanultam annak idején. Ekkor tapasztaltam meg, hogy mennyire sok tanuló küzd a nyelvtanulással és félnek megszólalni angolul, gátlásosak. Szerencsém volt, mert az igazgatónő teljesen szabad kezet adott nekem a módszerek használatában, így igyekeztem sok játékot bevinni az angol óráimra, hogy a gyerekek megszeressék a nyelvet és élvezetes formában tanulhassák azt. Már akkor eldöntöttem, hogy ha gyermekem lesz, akkor vele minél előbb megismertetem majd az angol nyelvet, hogy ne kelljen az iskolában szavakat magolva nyelvet tanulnia és ne legyenek gátlásai, ha meg kell szólalni idegen nyelven.furesz-mayernik_melinda.jpg

Hány gyermeked van, mi a nevük és milyen idősek?

Egy kislányom van, Mírának hívják és 2013-ban született, jelenleg 1,5 éves.

Mivel foglalkozol pontosan?

Gyermekek angol nyelvi nevelésével foglalkozom, illetve a szülőket támogatom a játékos otthoni nyelvátadásban.  Angol nyelvű játszócsoportokat vezetek a lakóhelyemen és környékén babáknak és szüleiknek, óvodásoknak és iskolásoknak.  Azoknak a szülőknek, akik nem tudnak részt venni a foglalkozásokon, az otthoni játékos angolozáshoz nyújtok segítséget, ötleteket, tanácsokat a blogomon keresztül. Küldetésemnek tekintem, hogy a gyermekek megszeressék az angol nyelvet, s később szívesen és gátlások nélkül beszéljenek majd.  Szeretném, ha minden gyermeknek lenne lehetősége megtapasztalni, hogy nyelvet tanulni játszva, szórakozva is lehet.  És szeretném, ha a jövőben több olyan ember élne az országban, akik valóban tudnak nyelve(ke)t beszélni. A szülőknek ehhez igyekszem segítséget adni, heti tervekkel, letölthető segédanyagokkal, szólistával, és egy videobloggal, amik abban segítenek, hogy ők hogyan tudják otthon játékosan átadni gyermeküknek az angol nyelv szeretetét. Létrehoztam a szülőknek egy zárt csoportot is, ahol megoszthatják egymással a tapasztalataikat, élményeiket és hasonló gondolkodású szülőkkel beszélgethetnek, kérdezhetnek. Nem tanításról van szó, hanem a szülő egy pozitív hozzáállást mutat meg a gyermek azáltal, hogy nem csak magyarul beszél, énekel hozzá. Szülőként nagy felelősség, hogy milyen példát mutatunk gyermekeinknek, s szeretném, ha az angol nyelvvel való barátságot is átadnák nekik, hogy később ne szenvedés legyen a nyelvtanulás. Felnőttként sokan kínlódásként emlékeznek vissza a nyelvtanulós éveikre, a magyarok többsége sajnos még mindig nem nagyon tud/mer idegen nyelveken megszólalni, s szeretném, ha a jövő generációja használható nyelvtudással lépne ki az életbe.

Hogyan tudod összeegyeztetni a vállalkozásod a gyerekneveléssel?

Maximális támogatás van a hátam mögött, a férjem és a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik is mindenben segítenek, így igazán hálás vagyok nekik ezért. A kislányom is beleszületett ebbe a pörgős életformába, ő is jön velem a foglalkozásokra, vagy a nagyszülőkkel van, amíg én a nagyobb gyerekekkel angolozom. A vállalkozással kapcsolatos dolgokat mindig akkor intézem, amikor Mírának alvásideje van, így tőle nem veszek el időt. A teendőkről listát készítek, fontossági sorrendet állítok fel, és az első mindig a család, az összes többi, csak ezután következik.

 

Mi a legszebb dolog a számodra a gyereknevelésben?

Az egészet imádom, minden egyes pillanatot. Ha ki kellene emelnem valamit, akkor az lenne, hogy láthatom minden egyes nap, ahogyan fejlődik, nyílik az értelme, egyre több dolgot megért, válaszol és rengeteg szeretetet sugároz felénk.

Milyen nyelveket tanultál és milyen nyelveket beszélsz? Hogyan emlékszel vissza ezekre a nyelvtanulási élményekre?

Angolul, németül és lováriul tanultam. Angolul természetesen felsőfokon beszélek, németet általános iskolában és gimnáziumban tanultam, eléggé megkopott már, mivel nem használom, de igyekszem magam fejleszteni. Autodidakta módon tanultam még lovári nyelvet a magam szórakoztatására a főiskolán. Alapvetően jó élményeim vannak a nyelvtanulással kapcsolatban, szerencsére azok közé tartozom, akik könnyen tanulnak nyelveket. Gimnáziumban volt egy nagyon kedves angol tanárnőm, neki annyira sikerült megszerettetnie a nyelvet velem, hogy így indultam végül az angol tanári pálya felé. Azóta kollégák lettünk az iskolában, ahol tanítok és a mai napig nagyon sok dolgot tanulok tőle.

Tudsz-e bármilyen kedvezményt/ajándékot felajánlani azoknak a vásárlóknak/megrendelőknek, akik az Idegennyelvicoaching oldalról mennek át Hozzád rendelni?

Ha valaki az Idegennyelvicoaching által szeretne Angol Kalauz csomagot, online magazint, terméket vagy szolgáltatást igénybe venni, 10 % kedvezményt kap a termék/szolgáltatás árából.

 

 

Honlap: www.angolkalauz.hu

Facebook oldal: www.facebook.com/angolkalauz

Facebook csoport:  https://www.facebook.com/groups/703303609724921/

E-mail: info@angolkalauz.hu

Telefonszám: 0630/402-8092

Holtidő?! Használd nyelvtanulásra!

Gyorsan és hatékonyan szeretnél egy adott idegen nyelvet elsajátítani? Akkor gyakorolj minden nap és kezdj a nyelvben illetve az adott kultúrában élni!

Az alábbi stratégiával naponta  minimum 15-30 perc nyerhető nyelvtanulásra.

dali-elfolyoora.jpg

(Dali: Elfolyó idő)

A "holtidő":

  • Utazás közben: ha vezetsz, hallgass a célnyelven dalokat, tanuld meg a szöveget kívülről, még énekelhetsz is. Ha buszon, esetleg vonaton utazol, vedd elő a kedvenc könyvedet a célnyelven, használd a mobil alkalmazásokat!

 

  • Fürdőszobában: kiváló alkalom egy számodra érdekes előadást meghallgatni zuhanyzás, fésülködés, fogmosás közben a laptopról, például egy TED vagy YouTube videót.

 

  • Áruházban: ha a sor valószínűtlenül hosszú, ahelyett hogy idegeskednél, vedd elő a mobilod a legszórakoztatóbb szótanuló alkalmazással, olvasd el gyorsan  valamelyik külföldi hírportál újságcikkét. Az én német kedvenceim a Die Zeit és a Der Spiegel portálok, angolul szívesen böngészem a Psychology Today cikkeit.

 

  • Sportoláskor: például futáshoz vidd magaddal a kedvenc célnyelvi dalodat, vedd fel a megtanulandó szavakat és kifejezéseket és hallgasd őket meg és csak erre összpontosíts!

 

A cél akár a Plútó is lehet. Eléred?

"Elhatároztuk, hogy felmegyünk a Holdra, és megteszünk egyéb dolgokat is még ebben az évtizedben - csakhogy nem azért, mert könnyűek, hanem mert nehéz megtenni őket. Mert ez a cél arra szolgál, hogy megszervezzük és mérlegre tegyük energiáink és képességeink legjavát."

Ezeket a szavakat John F. Kennedy amerikai elnök mondta a Holdra szállás terve kapcsán. A pillanatot már nem élhette meg.

Mit mondana és érezne most, mit jelentene számára, hogy a New Horizons űrszonda elérte a Plútót és képeket küld róla?plutoblog.png

A szerkezetről és a küldetéséről szóló tervek már 1977-ben megszülettek. 2006 január 19-én indult útnak, és 2015 július 14-én érte el a Plútót, majd haladt tovább a Kuiper-öv felé.

Több, mint három évtized álma ebben a néhány fotóban. 

A cél mérlegre tette a tervezők energiáinak és képességeinek legjavát. Számtalanszor vetették el és élesztették újra a projektet, hol technikai kihívások, hol pénzhiány miatt.

A csillagászokból és a mérnökökből álló csapat hogyan vészelte át ezeket az időszakokat? Milyen érzés volt, amikor a sokévnyi tervezés után a teszteléskor esetleg leállt a szonda és úgy tűnt mégsem repül ki az űrbe? Mit gondolhattak? 

Több mint három évtized telt el a terv megszületésétől a valósággá válásig. 

Ha nem lenne a csapat életének és küldetésének része ez az álom, ha nem dolgoznának összehangoltan és kitartóan rajta még mindig, szenvedéllyel és lelkesedéssel, ma csupán egy műszaki rajz lenne a New Horizons egy mérnök asztalán. 

Valaki a Holdra szeretne eljutni, más tovább merészkedik, és a Plútó lesz a cél.

Vajon már a legelején képes vagy látni az út végét? 

Elérsz a Holdra vagy a Plútóra?

Rajtad múlik.  

 

 

A marseillei török srác, a német nyelv és az autónk

Vajon feltételezné-e bárki, egy marseillei török munkásfiúról, hogy kiváló autószerelő és az anyanyelvén kívül folyékonyan beszél még két idegen nyelvet?

2013 őszén autóval indultunk felfedezni Dél-Európát. Gyönyörű helyeken jártunk, Genova, Menton, Nizza, Marseille, Cassis, Barcelonáig szerettünk volna eljutni.

img_1365.JPG

(Nizza)

Kezdetben minden úgy alakult, ahogy terveztük, kedves szállásadóknál aludtunk hangulatos szobákban, általuk ismerkedtünk a helyiekkel, csodáltuk a délvidéki tájak szépségét, Cassisban a piacon sajtokat, olivabogyót és fügét vásároltunk, a tengerparton piknikeztünk. Noha október közepe volt, perzselt a nap, igen úsztunk a boldogságban, életem legszebb pillanatai voltak.

img_1527.JPG

(Cassis piac)

Cassis után folytattuk volna utunkat Spanyolországba. Beültünk az autóba, a piaci zsákmányaimmal a kezemben épp azon tanakodtunk, hogy ennyi szépség után hogyan is jöhetne bármi, ami jobb. Hiszen teljesült egy álmom, a Peter Mayle könyvekben leírt provencei hangulat és táj elevenedett meg előttünk.

img_1500.JPG

(Cassis után valahol)

A felhőkből,-szó szerint, hiszen olyan magas szerpentineken mentünk,-  egy erős kattogó hang zökkentett ki minket. Majd pár perc után az autó békaugrás szerű lassulása. Szerencse, hogy kezdett lejteni az út és a marseillei autópálya közel volt, működött az internet a hegyekben. 20 km/óra sebességgel el is értünk egy autószerelő műhelyhez.Természetesen ebédidő volt, és hát ugye az a franciáknál....

Egy török srác üldögélt a műhely előtt rendíthetetlen nyugalommal a szendvicsével. Bizalmatlan voltam, amikor láttam, hogy odapislog az autónk felé, nézegeti a rendszámot, és közben mosolyog, látva az ideges, kissé vörös arcunkat.

Aztán megszólított bennünket, talán cigaretta gyújtáshoz tüzet szeretett volna tőlünk kérni, nem értettem pontosan. Ekkor már rémtörténetek zakatoltak a fejemben, láttam magunkat az újságok címlapján nagy fényképpel, mint elrabolt személyeket, a síró családot, keresésünkre küldött alakulatokat. :)

Pár szó és mondat kivételével nem beszélek franciául, a férjem alapszinten, bár, mint kiderült a későbbiekben, ez is elég ahhoz, hogy az egész utazást szállásostól és mindenestől átszervezzük.

A srác látva a nyelvi hiányosságokat, németül kezdett hozzánk beszélni. A számomra emberi nyelvet meghallva, kijöttem ködös gondolataim ketrecéből és elkezdtünk beszélgetni. Mesélt a családjáról, arról, hogy Németországban nőtt fel, a Törökországban maradottakról és végül az autónkról kérdezett. Ekkor tudatosodott, hogy autószerelő.

Lassan véget ért az ebédidő, a tulajdonos és a többi alkalmazottak is megjelentek. Azonban ők csak franciául beszéltek, és addig elegendő is volt a nyelvtudásunk, hogy elmagyarázzuk, mi történt és hol, de az egészen pontos részletekhez már kevés volt.

Ekkor mondtuk, hogy Cahil beszél németül, fordíthatna. Micsoda? Áh, dehogy, biztos nem, Cahil biztosan nem tud németül. Ügyes fiú, de hogy beszélni és fordítani is tud?! Ahh, az lehetetlen. - mondta a műhely vezetője. Mi tovább állítottuk tört franciasággal, hogy de igen, Cahil beszél, nagyon is beszél németül, hiszen az ebédidőben mi ezen a nyelven kommunikáltunk vele. A műhely vezetője értetlenkedve és meglepődve nézett ránk. Végül hívatta a srácot, aki természetesen tudott fordítani és aki végül "személyi" autószerelőnkké vált. 

img_1491.JPG

(Marseille kora reggel)

Három nap múlva, amikor mentünk az autónkért, Cahil boldogan magyarázta, hogy a gyertyák mentek tönkre,és hogy a német tudására tekintettel előléptették és irodai munkát is kapott, amit ha jól csinál, akkor még a fizetését is megemelik. Együtt örültünk és irtóra szégyelltem magam a kezdeti félelmeim és előítéleteim miatt. Nagy öleléssel váltunk el tőle, és figyelmeztetett, hogy váltsunk szervizt itthon, mert valószínűleg rosszul dolgoznak.

Amíg az autó készült, Nimesben, Avignonban, Arlesban töltöttük az időt, vonattal közlekedtünk és a bosszúságból öröm lett. 

Szerencsésen megérkeztünk aztán Barcelonába és néztük meg a spanyol vidéket is, majd Grasse-on keresztül Cinque Terre érintésével jöttünk élményekkel gazdagon haza. 

 

 

 

 

 

Vajon korai-e a kora gyermekkori idegennyelv-tanulás?

Régóta lángol a vita a nyelvoktatással foglalkozó szakemberek között, vajon mikor érdemes elkezdeni idegen nyelveket tanulni.

Nemrégiben egy cikkben arra hivatkozott a szerző a korai nyelvoktatás mellett érvelve, hogy ha a baba nem hall idegennyelvű beszédet egy a szaknyelvben szenzitív periódusként emlegetett fejlődési szakaszban, akkor nem lesz képes később gátlásmentesen és természetes módon idegen nyelven beszélni. 

sznzitiv-periodus.jpg

A szenzitív periódus azt az időszakot jelenti az emberi fejlődésben, amikor optimális bizonyos képességek kialakulása és amikor a környezeti hatások a leginkább elősegítik azokat. Az egyik ilyen a nyelvi képesség. Ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni, találkoznunk kell nyelvi ingerekkel kisgyerekkorunkban. Ez a szakasz 6-7 éves korunkig tart, a legfogékonyabbak az első életévekben vagyunk a különböző nyelvi ingerekre.

Mint ahogy látjuk, ez a szenzitív periódus magának a nyelvi képességnek a kialakulására vonatkozik, amely lehetővé teszi, hogy elsajátítsuk az anyanyelvünket és később más idegen nyelveket is. Tehát nincs arról szó, hogy ha nem tanul a gyermek kicsi korában például angolul, akkor 6 éves kora után már nem fog tudni megtanulni.

Az óvodáskori idegen nyelven történő mondókázásnak, játéknak abban van szerepe, hogy ilyenkor még öntudatlanul az utánzás és a cselekvés által természetes módon vagyunk képesek egy anyanyelvi szinten beszélő tanártól/szülőtől az adott nyelvet megtanulni. Másrészt ilyenkor nagyobb az esély az akcentusmentes kiejtés elsajátítására, az úgynevezett artikulációs bázis/rendszer nagyfokú rugalmassága miatt.

A hangképzés, a gége felett lévő artikulációs izmok akaratlagos mozgatásával valósul meg. Ezek az izmok agykérgi irányítás alatt állnak, tehát a hangképzés akaratlagosan és tudatosan szabályozott, amely nagyon pontos és gyors vezérlésű a beszédhangok megfelelő képzése érdekében. Ezzel párhuzamosan az ősibb, az állatoknál is megtalálható limbikus szabályozó rendszer is szerepet játszik a hangképzésben, ez az emócionális/prozódiai beszédjellemzőket hozza létre. A két struktúra integrált egységként működik.

Úgy gondolom, nagyon sok előnye van a korai idegennyelv - tanulásnak, mégsem marad le semmiről az a kisgyerek, aki nem tanul játékosan az oviban vagy a szüleitől idegen nyelveket. Az a fontos, hogy a nyelvelsajátítási képesség alakuljon ki, hiszen a hangok megformálása akaratlagos tevékenység, így egy idegen nyelv hangjainak kiejtése is tanulható szinte bármely életkorban. 

Az idegennyelvi-gátlások kialakulásának megelőzésében nem(csak) a korai nyelvoktatásnak van szerepe, hanem annak, hogy a szülő milyen mértékben tudja a gyerekét úgy elfogadni, ahogy van minden egyes tulajdonságával együtt. Fontos, a szülő mennyire figyel oda a gyerek szükségleteire és mennyire reagál azokra érzékenyen vagy épp abban érdekelt, hogy saját vágyait valósíttassa meg gyerekével. Megvalósítható elvárásokat támaszt a gyerek felé vagy irreálisan magasakat az élet bármely területén?

Úgy tudunk a legjobban segíteni a gátlások kialakulásának megelőzésében, ha magunk is aktív nyelvhasználók vagyunk, nyitottak más kultúrákra és ez a  gyermeki szocializációs folyamat során természetessé válik. 

Felhasznált irodalom:

Michel Cole-Sheila R.Cole: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, 2006

Általános Pszichológia 3. Osiris Kiadó, 2008

 

Miért jött létre valójában a beszélt nyelv?

Egy TED videó arról, miért fejlődött ki az emberi kommunikáció.

Milyen összefüggés van a szociális (vizuális) tanulás és a beszélt nyelv kialakulása között?

Mi volt kétszázezer évvel ezelőtt és ma a beszéd funkciója?

Pusztán a tény, hogy absztrakt módon kommunikálni tudunk egymással, formálta- e és milyen módon az emberiség történetét és fejlődését?

Miért alakultak ki a különböző nyelvek? Mi az oka annak, hogy a világ azon területein fejlődött ki a legtöbb különböző nyelv, ahol az emberek a legszorosabban élnek egymás mellett?

A facebook és a globalizáció vajon hogyan fogja meghatározni a nyelvek fejlődésének irányát? 

Mark Pagel az előadásában választ ad és újabb kérdéseket vet fel. Nézzétek meg! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Létezik-e a nyelvérzék mítosza?

Vajon gondoltaink képességeinkről, önmagunkról, mennyiben határozzák meg sikereinket a nyelvtanulás területén?

Vajon mikor tudunk jobban teljesíteni egy idegennyelvi helyzetben, legyen az akár állásinterjú, vagy nyelvvizsga?

Akkor, ha azt mondogatjuk magunknak:...
"á, úgysem fog sikerülni, minek is próbálom meg" ,
vagy ha azt:
"magasak ugyan az elvárások, furcsa lesz az állásinterjún angolul beszélni, mégis sikerül majd a pozíciót elnyerni, hiszen megvan hozzá a megfelelő tapasztalatom, végzettségem és nyelvtudásom."

Nem vagyunk sokszor tudatában, hogy önmagunkról alkotott ítéleteink életre kelnek. Ha meggyőzzük magunkat arról, hogy képtelenek vagyunk megállni a helyünket az életben, vagy megtanulni egy idegennyelvet, mert úgy érezzük, hogy nincsen nyelvérzékünk, akkor tudattalanul meg is felelünk majd ezeknek a belső elvárásoknak, és valóban nem sikerül elérni a kitűzött célt. Önbeteljesítő jóslattá válnak ezek a gondolatok.
Azonban, ha hiszünk magunkban és a képességeinkben, akkor van esély arra, hogy céljaink megvalósuljanak. Megkapjuk az állást, lazán beszélünk angolul, letesszük a nyelvvizsgát.

Az önbizalmunk erősítésében nagy szerepe van környezetünknek, rólunk alkotott véleményükkel befolyásolják, miként gondolkodunk önmagunkról, tudattalanul viselkedésünket is eszerint alakítjuk.

Rosethal és Jacobson (1968) híres kísérletében is ez a jelenség figyelhető meg:
A két kutató azzal a látszólagos céllal keresett fel egy átlagos amerikai középiskolát, hogy egy új intelligenciatesztet vizsgáljanak be.
Közepes képességű és tanulmányi eredményű gyerekeket kerestek, majd lehetővé tették, hogy a gyerekek tanárai „véletlenül” kihallgathassák őket, amint arról beszélgettek, hogy a vizsgált gyerekek rendkívül tehetségesek, és valószínű, hogy ez tanulmányaikban is hamarosan megmutatkozik.
Egy év múlva visszatértek az iskolába, és azt tapasztalták, hogy a kiválasztott gyerekek minden osztályban a legjobbak közé tartoztak.

A fenti kísérletben nem történt más, mint az, hogy a tanárok tehetséget tulajdonítottak a gyerekeknek és a későbbiekben így is viselkedtek velük.

Egy idegennyelv elsajátításakor ugyanígy nagy szerepe van annak, milyen visszajelzéseket kapunk tanárunktól, tágabb környezetünktől, ők hogyan viselkednek velünk, bátorítanak, önbizalmunkat fokozzák, vagy éppen nem. Ez befolyásolja gondolatainkat, amelyek meghatározzák a saját hozzáállásunkat és viselkedésünket a nyelvtanuláshoz: például azt, hogy elhisszük-e a létezését egy olyan homályos fogalomnak, mint a "nyelvérzék".pygmalion.png

A tanár mint modell

Azt hiszem, mindannyiunkkal történt már olyasmi, hogy egy jól induló reggel után bementünk a munkahelyünkre és elkezdtük magunkat kollégáink panaszkodása miatt hirtelen rendkívül rosszul érezni.

Vagy esetleg valami hasonló is, mint velem és a kislányommal. Ő azokon a járdaszakaszokon, ahol a kerítés mögött kutya van, kihúzódik a járda legszélére, pedig nem is fél a kutyáktól igazából. Nem értettem sokáig, aztán egyszer csak megfigyelve magamat, rájöttem a megoldásra: én közlekedek így. Félek, mióta kicsi koromban egy kutya a kerítés mögül kinyúlva megkapta a kezem.

A tanár, ugyanúgy, mint a szülő, vagy bármely számunkra fontos személy az életünkben modellként szolgál. Öntudatlanul átvesszük, - ha kapcsolatunk szeretetteljes, akkor erősebben, - viselkedési mintáikat, beolvasztjuk megfigyelés és utánzás útján a magunkéba. Amikor kislányom látta, hogy félek a kutyáktól és kimegyek a járda szélére, akkor valószínűleg megtanulta, hogy a kerítés mögött ugató kutya félelmetes.

Így a tanár is, ha esetleg ő maga is szorong a nyelvtanítási helyzettől, netalán a beszédtől, és ez sokszor fordul elő, akkor a diákok öntudatlanul eltanulhatják. Ez fordítva is működik. Ha fesztelenül szorongás mentesen beszél, ha esetleg néha hibázik is, majd ezt nyugodtan felvállalja, valószínűleg fel sem fog a tanítványban merülni, hogy az idegennyelven való megszólalás félelemkeltő lehet.

(Ennek jelenségnek a tudományos hátterét Albert Bandura amerikai pszichológus professzor fejtette ki szociális tanulás elméletében. Kísérlet: Bandura és Rosenthal, 1966.)

Milyen klassz azokon az órákon részt venni, ahol a tanárunk lelkesen tanít. Ahol valóban látszik, hogy ő "jelen" van. Ilyenkor azt sem veszik sokszor észre a tanulók, hogy vége az órának. Ösztönző, ha szabad nevetni, egy-egy poént a megfelelő tanulás-lélektani helyzetben elsütni.

A másik ember öröme, lelkesedése minket is inspirál, magával ragad. Olyan ez, mintha folytonos érzelmi fertőzés közepette élnénk. Az érzelmeket épp úgy kapjuk el a másik embertől, mint a náthát. "Társas" agyunk van, amely keresi a bensőséges kapcsolódást a másik aggyal, ha találkozunk valakivel. Épp úgy, ahogy a panaszkodó kollégák le tudnak hűteni a rosszkedvükkel minket, úgy a tanár érzelmi állapota is kihat a diákokra. Sokszor láttam már, hogy kollégák idegesen, gondoktól terhelten mentek be órára, majd később arról beszélgettek a tanáriban, nem értik, mi történt ezekkel a gyerekekkel, annyira rosszul viselkedtek, még kiabálni is kellett velük. Nem történt más mint az, hogy a gyerekek társas agyukkal érzékelték a tanár hangulatát és átvették azt. (Bővebben erről: Goleman, 2010)

A megtanult anyag jobb rögzítése érdekében fontos, hogy pozitív érzéseket és szituációkat kapcsoljunk a megtanulandóhoz. Fontos tudni azt is,hogy a kellemes helyzet felidézésével sokkal könnyebben előhívható az adott szókincs, vagy nyelvtani szerkezet akár. Az ember a számára fontos dolgokra emlékszik igazán, a kötelezően bemagolt anyagot a felejtésnek tanulja csupán. Emellett jól teljesíteni leginkább elfogadó, empatikus környezetben, megfelelően kialakított elvárások mentén tudunk.

A tanárnak ezért nagyon nagy felelőssége van önmagával és a diákjaival szemben, hogy kiegyensúlyozott legyen amikor tanít. Tanítson örömmel, hiszen viselkedése modell a tanítványok számára, érzelmei, a tanításhoz való hozzáállása, lelkesedése ösztönözhetik a diákokat, legyenek akár gyerekek vagy felnőttek, vagy épp elvehetik a kedvüket a tanulástól.

Felhasznált irodalom:
Goleman:Társas intelligencia, Nyitott Könyvműhely, Bp., 2010
Comer: A lélek betegségei, Osiris Kiadó, Bp., 2005respons.jpg

Vissza a gyökerekhez

Hihetetlen érzés. Ez az erdő tényleg fekete. Lankákkal, zöld fűvel, magaslatokkal, és tehenekkel, az elmaradhatatlan kolomppal a nyakukban.

Amikor megismerkedtem az első német szavakkal, mama elmesélte, hogy az én üknagymamám innen származik. Mama örült neki, hogy lesz újra valaki a családban, aki beszéli a nyelvet. Sokáig nem jelentett ez a családi legendárium számomra semmit, csak évtizedekkel később kezdtem el gondolkodni, ki is lehetett ő, ez a rejtélyes és megközelíthete...tlen asszony, aki oly keveset árult el magáról, aki oly keveset mesélt az unokájának. Amikor áttelepült Magyarországra, fiatal volt. Vajon miért jött el erről a varázslatos vidékről? Hogyan élt ő itt a családjával? Mesélték-e a Grimm - meséket?

Tavaly ősszel, amikor a "Schwarzwaldban" jártunk, ezek a gondolatok kísértek. Meglehetősen furcsa volt egy ismeretlen ős szülőföldjén.

Azt hiszem, a válaszokat a feledés homályából nem fogom előhívni már. Talán egyszer elkezdek kutatni utánuk.

Ez a hely elvarázsolt. Visszajövök még, - ebben biztos vagyok -, ide, a mesék világába.

Örömökkel, utazással, boldogsággal teli Újévet kívánok Nektek!schwarzwald.jpg