Vajon mennyire életszerű, hogy egy idegen városban rádió "riportot" készítenek Veled és azt később véletlenül meg is hallgatod?
Velem nemrégiben Stuttgartban a kastély főterén ez történt. Kicsit meglepődtem, amikor a riporter odajött hozzánk és arról érdeklődött, ha kilőnének az űrbe, akkor mi az az egy, amit vinnék magammal? Természetesen a könyveimet, hiszen a könyveim a barátaim. András, - a férjem, - a teknősbékáinkat vinné magával, mert még soha nem voltak teknősök a tör...ténelem folyamán az űrben. Miután elbúcsúztunk a riportertől, jót nevettünk, hiszen velem még itthon sem történt soha ilyesmi, kissé valószínűtlennek tűnt, hogy épp Stuttgartban mégis. Beültünk az autónkba, majd folytattuk az utunkat tovább. Órákkal és 100 km-rekkel később tekergettem az épp fogható rádiócsatornákat,- elegem volt a sramliból,- és egy pillanatra megálltam. Régi kedvenc slágereket sugárzott az egyik adó. Ezen a csatornán is maradtunk. Pár perccel később a műsorvezető a szokásos hírek és közlekedési információk bemondása után azzal folytatta: a mai napi bolondos körkérdésünk az volt, hogy mit vinnél magaddal az űrbe, mi lenne az az egy dolog... Nem hittünk a fülünknek, hallottuk magunkat németül beszélni, egy ismeretlen stuttgarti rádióműsorban. Hihetetlen. Régóta tanítom a nyelvet, de magamat még soha nem hallottam így. Pláne rádióban. Ha nem velünk történik, el sem hiszem.
Érdemes tanulni bármilyen idegennyelvet, hiszen soha nem tudhatod, mikor faggatnak butaságnak tűnő dolgokról külföldön egy ismeretlen rádióműsorban...
Apropó, mit vinnél magadba az űrbe, ha csak egy dolgot lehetne választani?